A fényelhajlásról általában

A geometriai optika szerint egy párhuzanos sugárnyaláb esetén egy akadály árnyékának határán ugrásszerűen megvilágításváltozást kellene észlelnünk. Vagyis, egyszerűbben fogalmazva: egy ilyen sugárnyaláb esetén minden tárgynak az árnyéka éles körvonalú, (legalábbis ezt várnánk). Ez azonban csak megközelítőleg igaz. A fény ugyanis hullám, és minden hullám bizonyos hányada átterjed az árnyékzónába. Ezért semmilyen tárgy árnyékának a körvonala nem lehet éles.

A fényelhajlást a legtöbb fizikakönyvben az úgynevezett Huyghens-Fresnel elvvel magyarázzák. Ennek nagy előnye, hogy a legjellemzőbb elhajlási jelenségeket viszonylag egyszerűen magyarázza. Azonban a Huyghens-Fresnel elv nem ad minden tekintetben helyes elméletet. A problémának egy jobb közelítését adja a Kirchhoff által kidolgozott elektromágneses elmélet. Ez azonban közönséges földi halandók számára nem elérhető.

A diffrakciós jelenségeket tárgyaló monográfia:

  1. H Hönl, A. W. Maue, K. Westpfahl: Theorie der Beugung
  2. Magyarul: Horváth J. Optika. Elektromágneses fényelmélet
Szóval minekünk, közönséges halandóknak a Huyghens-Fresnel elv is elegendő lesz. De mit takar ez a kifejezés?